| A harmóniára való törekvés az is, hogy a görögöknél a tánc a zenévelés a szöveggel egységben jelentkezik. Ez az orchesztikai egység náluk fejlettebb fokon sem bomlott meg, de még inkább megvolt az archaikus korban, amikor a változatos táncféleségek keletkeztek. Az archaikus körtáncok hazája Kréta volt. A Labyrinthoszhos fűződő Thészeusz-monda szerint Thészeusz miután az aranyhajú Ariadnétőlkapott tőrrel megölte a Minotauruszt, és a gombolyag segítségével visszatudott térni a Labyrinthoszból, a megszabadított görög fiúkkal és lányokkal örvendező körtáncot járt darulépésben, amit a madár büszke járását utánozta. Ez a tánc aztán geranosz néven átkerült a görögökhöz, de Krétában mai napig megmaradt egy néptánc, amiben a táncosok útja a Labyrinthosz tekervényeit érzékelteti, a gombolyag helyett már csakegy szálat fognak, maguk sem tudják miért, mert a tánc eredeti jelentése feledésbe merült. A másik ősi krétai erdetű tánc, a hagyomány szerint, a harciPyrrhicke, fegyvertánc vagy pazstánc, jellegzetes támadó és védekező harci mozdulatokkal, megfelelő hadiszerszámokkal felszerelve járták. Nevét onnan kapta, hogy Zeusz papjai, Kuresek vagy Korybasok tűzvörös rövid szoknyában táncolták. A háromszemélyes pajzstáncot ábrázoló campaniai relief azt a mitológiai jelenetet ábrázolja, amikor a Korybasok, a vérszomjas Kronosz atya elől úgy menekítették meg a csecsemő Zeuszt, hogy pajzsaikat összeverve nagy lármát okoztak, nehogy Kronosz, meghallva sirását eleméssze. Artemisz papnői a Karyatidák (kariszi lányok) méltóságteljes, komoly táncot lejtettek. Demeter tiszteletére a nők fejükön gyümölccsel telt kosárral táncolták a kosártáncot, a kalathoszt. Alakjuk oszlophelyettesítő tagként bekerült a görög architektúrába is. | |