Érdekes megfigyelni a világhírű athéni Erechteion karadtidacsarnokát olyan szempontból, hogy a hat lány gyönyörű, méltóságteljes pózban, térbeli elrendezésében mennyi ritmus, a kéz-láb pozíciókban mennyiszimmetria, összekomponáltság, vagyis mennyi látványos koreográfiai momentum van. Egyébként Athénban még a harci pyrrchiké is elvesztette fegyvertánc jellegét, és látványos tánccá alakult át, amit az iónok hyperchémanak neveztek el. A Dionüszosz-kultuszban pajzs helyett virággal diszített bot : a thürszosz és a gyilkos szerszámok, a dárda, a tőr helyettfáklya került a táncosok kezébe. A Dionüszosz kultusszal kapcsolatban kerültek el Görögországba az extatikus, mámoros szerelmi táncok. Ilyen volt : a fejük felett összekapcsolt mutatóujjal táncolt oklasma férfitánc és a nőifátyoltánc, ami dúsredőzetű peploszban, kezüket elrejtve táncoltak a nők, deközben testük - mai fogalmak szerint sokkal intimebb részeit kitakargatták : Adonisz és Dionüszosz tiszteletére lejtették, mint az egyes fátylak levetése a keleti hét-fátyol táncnál. A gingrasz nevű táncban szárnyszerűen redőzött ruhába rejtették karjukat a nők és kislányok,és ugrálva, repdesve, mint a madarak táncolták körül Dionüszosz szobrát. A mámoros életöröm, az extázis kifejezői, a menádok, thyadok,szatírok, szilének, akik a tesszáliai hegyekben őrjöngő táncaik és játékaikközben gödölyéket téptek szét Dionüszosz tiszteletére, és közben Dionüszosz születéséről, haláláról és feltámadásáról énekelték a dithyrambost, a kecskeéneket, a tragédiát, ami csillapultabb formájában a tragédia, s általában a dráma alapját képezte. Ekkor már tisztes athéni asszonyok tűntek el pár napra, hogy részt6 vegyenek azokon a gyakorlatokon, amit Theszpisz énekes és táncos karvezető irányított i. e. 534 táján,amikor végre Peizisztratosz beengedte őket az athéni Dionüszosz-színházba. Ekkora a vad őrjöngésből formás dráma lett, melyben a cselekményt, a szereplők jellemét és érzéseit 12-15 tagú tánckar kifejezőarcjátékkal és mozdulatokkal kísérte. A hellenisztikus időkben feloldódnak a klasszikus formák. Görögtáncosok Kisázsiába, Alexandriába és Itáliába kerülve kifejlesztik apantomimet, s amikor a rómaiak i. e. 146-ban Archaia néven provinciává teszik Görögországot, már régen folyik a görög táncosok Rómába vitele. Ebből a korból két tánctörténeti munka is fennmaradt, egyiket az alexandriai Athenaios, a másikat a szír Lukianosz írta görög nyelven.Az előbbi 600 görög tánc nevét közli.